STOP - STPO.HU

 

Stoppal Ázsiáig
 

Ha illusztrációképpen színes csíkokkal szeretnénk jelölni a megtett utakat, akkor a huszonöt éves Fónagy Ádám eddig többek között Spanyolországtól az afrikai Bamakón át egészen Belső-Ázsiáig járta be a Föld térképét, és szinte kizárólag a hüvelykujját használta utazási célokra. Több útjáról blog formájában tudósított az adab.hu oldalán – most a stoppolás fortélyairól és veszélyeiről, a változatos úti élményekről, Európáról, Afrikáról, Mauritániáról és Afganisztánról nyilatkozott nekünk.

 

Mikor stoppoltál először – akár belföldre, akár külföldre?
Hat éve, 2003-ban a Művészetek Völgyében próbáltam ki először. Persze azonnal felvett két srác, így a sikerélmény is megvolt, annál is inkább, mert ők szintén fiatal fesztiválozók voltak, így akadt közös témánk. Szóval jól megértettük egymást. Rövid, alig húszperces út volt, mégis úgy éreztem, hogy ez valami egészen különleges dolog. Ott indult a szerelem… Nem sokkal utána Bécsbe utaztam azzal a sráccal, akivel mára már több mint ötvenezer kilométert tettünk meg három földrészen, hátizsákkal és hüvelykujjal. Az első hosszabbnak mondható utam Párizsba vezetett 2005. októberében, épp a gyújtogatások idején. Ezen az úton lett belőlem fapados újságíró.

 

Milyen országokban jártál, vagy melyeket emelnéd ki közülük? Melyik volt a legtávolabbi?
Európa tizennégy országában jártam, volt, ahol több időt is eltöltöttem, másokon csak átutaztam. Nagyon szeretem a mediterrán részeket - bár arra kicsit nehezebb autót fogni - és a Balkánt. Persze az összes országnak, népnek és kultúrának szeretem felfedezni a szépségeit. Stoppal tavaly utaztam először Európán kívülre, de úgy belejöttem, hogy a februári, nyugat-afrikai út után nekivágtam, hogy eljussak a barátaimmal a pekingi olimpiára. Ezzel a két alkalommal jártam a legmesszebb a szülőföldemtől: Maliban és Tadzsikisztánban. Kínába sajnos nem tudtunk beutazni, eltévedtünk a bürokrácia szenvtelen labirintusában. Az utazás ezen módja egyébként mindenhol nagyon élvezetes, legyen nyár vagy tél, észak vagy dél. Számomra az iszlám országok vendégszeretete, emberségessége és közvetlensége lenyűgöző. Imádtam Marokkót, Törökországot, Iránt, sőt az afgán népet is a szívembe zártam.

Van-e olyan hely, ahová nem indulnál el még egyszer?
Amikor úton vagyok, sokszor eszembe jut, hogy még maradnék, de aztán tovább hajt a kíváncsiságom vagy a cél, amit el akarok érni. Folyton úgy érzem, hogy rohanok utazás közben. Pont ezek a dolgok azok, amelyek miatt az életemet abba az irányba terelem, hogy apránként alaposabban is megismerhessem a mostanában látott helyeket. Voltak rossz élményeim, de azokra később inkább kalandként emlékszem vissza. Voltak veszélyes helyzetek is, aztán azok is kalandok lettek... Tanulságos kalandok! Mauritánia volt talán az egyetlen olyan ország, ahol hosszabb távon kevésbé volt jó a közérzetem, de az is sok más, Mauritánián kívüli hatásnak köszönhető.

Olcsón megúszható az evés és az alvás? Milyen szálláslehetőségek adódnak egy stoppos számára?
Én szeretek sátorban lakni. Sokszor még a városokban is megteheti az ember, sőt sok szállodában hagyják, hogy a tetőn sátrazzanak a vendégek. Isteni élmény reggel a város felett ébredni, és a nyüzsgő utcákra nézve nyújtózni egy nagyot. Nem titok továbbá, hogy azért is jó stoppal utazni, mert sokszor előfordul, hogy aki elvisz, az meg is hív magához éjszakára, ha jól kijöttetek az út alatt. Jól szokott esni egy kis törődés, különösen, ha már hetek óta úton vagyok. Az út bizonyos szempontból nélkülözés, egy másik szempontból pedig feltöltődés. Hogy olcsó-e az élet az úton egy hátizsákkal? Attól függ, hogy hol jársz. Monacóban például semmi sem olcsó. Ezzel párhuzamosan az is leesett nekem idő közben, hogy ahol semmi sem olcsó, ott az emberek sem annyira nyitottak, és akkor megette az egészet a fene. Sokkal jobban tudom magam érezni a Balkánon, vagy, ha van rá mód, akkor Afrikában. Azért az is része az igazságnak, hogy például Ázsia vagy Afrika egyes országaiba tett út a szerényebb életvitel ellenére a világ legdrágább utazása lehet a számodra, ha nem vagy észnél. Egy utazó mindenki számára potenciális pénzforrás lehet, és vállalnia kell ezeket a kihívásokat.

 

A stoppolás mellett igénybe vettél-e azért más közlekedési eszközt is, vagy bármilyen más módját az autózásnak?
Persze, nem vagyok fanatikus! Van, ahol egyszerűen anyagi okokból megéri busszal vagy vonattal utazni, Ázsiában pedig megbetegedtünk. Egyheti hasmenés és láz után, mínusz hat kilóval nem biztos, hogy elég energikus tudok lenni a stoppolgatáshoz. És ott van a biztonságfaktor is. Afganisztánban nem akartam vásárra vinni a bőrömet a Herát és Kabul közötti hegyekben. Van egy jól érezhető határ a vakmerőség és a felelőtlenség között. Úgy gondolom, hogy egy hely nem az utazóért van, nem szabad kivívni az ott élők ellenszenvét semmilyen provokációval. Az az út nyílt kihívás lett volna a sors és a jó érzés ellen. Repülőre szálltam. Volt, hogy komppal kellett átkelni egy határon borsos összegért, mert a híd le volt zárva. Csak éppen az nem volt rá kiírva, hogy üzleti okok miatt.

Ezek szerint többször jártál igazán veszélyes területeken is?
Mauritániában tavaly januárban pár héttel az érkezésünk előtt gyilkolták meg azt a francia családot és a pár katonát. Alegben akkor nem is álltunk meg hosszabb időre, gondolom, ezt mindenki elnézi nekünk. A másik zűrös hely Afganisztán volt. Aznap, amikor elhagytuk Kabult, hatalmas robbanás rázta meg a város déli részét. Viszont ezek a helyek meglepően emberségesek az élet civil oldalát szemlélve. Mindenkiben van egyfajta törődés a másik iránt, és alázat az erőszakkal és a terrorral szemben. Az emberek nem félnek, mert azt mondják, hogy úgy nem lehet élni, akkor inkább meghalnak. Érdekes, nem? Milyen más gondjaink vannak itthon, a mi kis milliőnkben...

Mely országokban nem vesznek fel szívesen stopposokat az autósok? Vannak-e ilyen szempontból jelentős különbségek Európa különböző részei, valamint Ázsia és Afrika között?
Ahogy egyre nyugatabbra megyünk, az emberek egyre zárkózottabbak. Életemben a legtöbb időt Olaszországban várakoztam. A velencei körgyűrűn közel negyven órát töltöttünk el egy benzinkútnál. A mediterrán országok, főleg Olaszország nehezen utazható így, de a spanyol Mezetát sem egyszerű küldetés átszelni. Nekem úgy tűnik, hogy a nyugati civilizáció kicsit kiölte az emberekből a szolidaritást. Talán túl sok híradót néznek, amiatt van tele az életük félelemmel. Persze, ha egyszer sikerül megnyerned valaki bizalmát, akkor új perspektívák nyílnak, hiszen ez valahonnan legbelülről jön. Magyarország, Lengyelország, Németország biztos sikerélményeket tartogat mindenki számára. A Balkánon viszont sok utazó barátom véleménye szerint is megtört kicsit a bizalom – tudod, a háború… Ázsiában és Afrikában pedig minden autó egyben taxi is. Ebben az nagyon jó, hogy amint elhagyod Európát, maximum tíz percet kell arra várnod, hogy elvigyenek, de mindennek megvan az ára. Ahogy gyengül az európai hatás, kezdesz idegen lenni, és ha lehet, mindent sokkal jobban meg kell fizetned, mint a helyieknek. Bevallom, nagyon szeretek azzal játszani, hogy ilyen helyzetekben egyenrangú félhez illő megállapodást és tiszteletet csikarjak ki az üzleti partneremből. Sokakban alapvetően van egyfajta szimpátia az utazók iránt. Régi filozófia az utazószektáké, ahol a vendég, az utazó különös helyet kap a család életében. Mindennek megvan a szertartása.

Hogyan viszonyulnak a magyarokhoz a világ más tájain? Van-e kellemetlen élmény ezzel kapcsolatban?
Ha távolra utazol, akkor az ottaniak sokszor azt sem tudják majd megmondani, hogy Magyarország európai ország-e. Nyugat-Afrikában mindig csak azzal az információval tudtunk valami képet adni magunkról, hogy Románia szomszédja vagyunk. Legyen akkor ez egy feladvány: Romániát vajon miért ismerik Nyugat-Afrikában? Lehet, hogy le kell arra utazgatni kicsit a megfejtésért, mert nem hiszem, hogy bármelyik könyvben benne van a válasz. Persze azért nem olyan nehéz rájönni, hiszen logikus. Amikor Pekingbe indultunk, akkor meg sokan azt mondták, hogy vigyázzunk magunkra Szerbiában. A szerbek ezután azt tanácsolták - jóindulattal -, hogy figyeljünk oda Bulgáriában. Szófiában azt mondta egy hapek, hogy levágják a kezünket a barbár törökök. Törökországban is megkaptuk a jó tanácsokat Iránra nézve, de Afganisztán előtt csak annyit kérdezett tőlünk Ali barátom, hogy láttuk-e a Rambo harmadik részét, mert az vár ránk ott. Az utazót mindenhol segítik, hidd el!

Volt-e valahol probléma a hatóságokkal vagy a rendőrséggel?
A világon két helyen volt nagyon drága stoppolni. Az egyik kis hazánk - love cops! A másik Tadzsikisztán. Az utóbbinál nem is a stoppolás került sok pénzbe, hanem a budget utazás, ugyanis Dushanbében a legolcsóbb szobát vettük ki. Mint kiderült, ha napi két dollárral drágább szobát nézünk, akkor elintézték volna nekünk a becsekkoláskor a Bevándorlási Hivatalban a regisztrációnkat, és úgy fejenként harmincezer forinttal vastagabban hagytuk volna el az országot. Kína budapesti nagykövetségén azért nem kaptunk vízumot, mert azt mondtam, hogy a szárazföldön, Tadszikisztán vagy Kirgizisztán felől lépjük át a határt, hiszen már nem tudok repülőjáratot foglalni. Bamakoban a hivatalos ár másfélszereséért kaptuk meg a hazaút előtt a mauri vízumot, sőt azzal kellett fenyegetőznünk, hogy inkább átrepüljük az országot, ha azonnal be nem pecsételik az útlevelünket. Számtalan ilyen eset van még, de ezek nélkül ma sokkal kevesebb lennék. Egy ilyen helyzetet uralni a világ másik felén... Egy ilyen helyzetben magadat uralni a világ másik felén...

Ki volt a legfurcsább figura, vagy mi volt a legfurcsább jármű, aki vagy ami felvett?
Nagyon szeretek kamionnal utazni, de ez talán annyira nem érdekes. Kamionplatón utazni és aludni, az talán már egy kicsit bizsergetőbb. Úgy utazni egy Zil platóján, hogy nincs a kerekek alatt út, és pár centire a teherautó mellett több száz méteres szakadék tátong a Pamírban... Hátborzongató. Maliban egy fék nélküli Peugeot harmadik sor ülésén kilencedmagaddal és egy alvó sofőrrel... Meredek! Négy rendőr mellé ötödik, hatodik és hetedik embernek beülni... Vicces. A nyugat-szaharai homokviharban egy mentőautó kap fel... Megnyugtató. Ha pedig egy igazán bogaras tagot kell kiemelnem, akkor az talán az a figura lenne, aki Szerbiában, Tapolya mellett vett fel minket. Ott kezdődött, hogy a csomagtartót nem lehetett becsukni, pedig a táskámban azért ott volt egy laptop is. A fél autó valami granulátummal volt tele és rettentő szaggal, de ami mindent überelt, az a pár köbméternyi légtérben zizegő légyraj volt. Ha láttad az Adam's Family-t, akkor emlékszel, hogy valamelyik forma körül állandóan denevérek repkedtek. Nos, neki legyei voltak.

Milyen tulajdonságok nem ártanak, ha valaki hosszú stoppolásra adja a fejét?
Kitartás és alázat. Amikor megtervezek egy háromhetes utat, akkor valószínűleg az első három napban borul minden. Ugyanez egy háromhónapos útnál az első két hét alatt bekövetkezik. A stoppolás az utazásnak egy spontán formája, nem tudhatod, hogy mi jön szembe az úton, de mindent ajánlatnak kell tekinteni. Úgy vettem észre: nem érdemes nemet mondani - persze ésszerű keretek között. Ha valaki viszont az út túloldaláról azt mondja neked, hogy menj vele, mert beugrotok ebédelni a városba, és utána viszakanyarodtok abba az irányba, amerre te indulnál, akkor jobb buli lesz vele menni! Már csak azért is, mert ha nem mész vele, attól még - gyanítom - ő fog felvenni visszafelé jövet, és ebben az esetben kihagytál egy ebédet. Spontaneitás kell a stoppoláshoz, és be kell vállalni sok mindent.

Mekkora pakkal érdemes elindulni? Mi legyen benne?
Csak annyi cuccot érdemes vinni, amekkorára tényleg szükség van, mert plusz egy-két holmi vagy egy-két kiló állandóan útban lesz. A súly már csak azért is fontos, mert szinte minden utamon volt húsz-harminc kilométer, amit valamilyen okból gyalog kellett megtennem. Arra törekszem, hogy tizenöt kiló körül legyen a táskám, de mégis legyen ott minden, ami kell. Egyébként létszükség esetén mindent meg lehet kapni a világon bárhol: tiszta ruha, sátor, hálózsák, esőkabát, papucs, túrabaki, térkép. Fogkefe, egy pengés borotva meg ami még a tisztasághoz kell. Szoktam vinni egy üveg Nagymama lekvárját, kekszet, és van, hogy viszek gázfőzőt és egy kis fazekat is. A könyvek közül olyat pakolok be, amelyben minél rövidebb, akár csak pár soros fejezetek vannak, mert el lehet gondolkodni rajtuk napközben. Legközelebb a Tao Te King jön majd velem. Plusz mostanában már laptopot is szoktam vinni az ADAB miatt. Kecso barátom - biztos, ami biztos - mindig hoz magával egy búvárszemüveget, de eddig még sohasem használta, pedig járt már huszonpár országban.

A blogírás ugye nem kivitelezhető mindenhonnan?
Csak olyan dolgot nem lehet kivitelezni, ami nem is igazán fontos. A blog mindenhonnan kivitelezhető. Számomra az adab.hu majdnem olyan fontos, mint maga az út, hiszen mit ér a rengeteg pozitív élmény, ha senkihez sem jut el? Az ilyen dolgokat meg kell osztani, hogy más is kedvet kapjon, hogy más is a saját kezébe vegye az életét. Akinek van egy jó kalandja, annak segítünk a megvalósításban. Az élet rövid! Nem szabad olyan dolgokkal töltenünk, amelyek nem visznek előre minket, amelyektől nem fejlődünk. A kiszabott időnk alatt át kell mennünk egy olyan lelki fejlődésen, ami egy egyetemes célhoz visz közelebb. Ha ez nem történik meg, akkor mindaddig újra kapjuk a leckét, amíg sikeresen le nem tesszük a vizsgát. A blog motivál engem, hogy átgondoljam az adott helyzetet, az élményeket, és motiválja az olvasót, beindítja az ő fantáziáját is. Útközben lehet papírra írni, és majd a következő városban lesz net. Olyan még nem volt, hogy ne legyen!

Hová szeretnél még eljutni?
Most behúzom a féket. Pár hetet a Budapest-Ozora szakasznak szánok. Lesz ott egy fesztivál augusztusban, odáig gyalog megyek el, lassan, nagyon lassan. Aztán az ADAB-bal van egy projektünk 2011-re. Addig ezer darab biciklit akarunk összegyűjteni Afrikának. Ne csak nekünk legyen jó, hogy ott jártunk: szerezni akarunk egy kamiont, felpakolni a sok bringát, és mi magunk visszük el a gépet a célig. Stopposokat felveszünk! Másrészt új vizekre szeretnék evezni: először a dunai hajózás világába kóstolnék bele, és kezdetnek mondjuk Isztambulig akarok lejutni egy uszályra felkéredzkedve, hosszabb távon pedig Dél-Amerikába akarok átkelni Budapestről - végig hajóval. Felkéredzkedni, munkát vállalni, útitársnak lenni. Utazni! Forrás: cotcot.hu

Stopp - utazz olcsón és kalandosan

Szerény véleményem szerint az év legjobb időszaka a nyár. Egész pontosan a nyaralás! Nyaralni nagyon sokféle képen lehet, én sokáig élveztem a testvéreimmel ugrabugrálni a térdig érő vízben, de pár éve rákaptam a kalandosabb, hátizsákos, barátos, ismerkedős nyaralásra. Persze család nélkül csökken a komfort fokozat és a költségvetés - jócskán. Ezért alternatív megoldásokhoz kell folyamodni. Ilyen lehet a fapados repülő, az interrail jegy és a stoppolás.

A felsoroltakból a stoppolás a legkalandosabb és természetesen a legolcsóbb is. Ez az utazási mód a 70-es, 80-as években élte a fénykorát, de ma is működik. Kísérlet bizonyítja például, hogy Debrecenből Szolnokra 2 óra alatt le lehet érni stoppal - a vonat menetideje 1,5 óra ezen a szakaszon. Visszafelé kevésbé voltunk szerencsések, 3 órába telt az út, de a vonatjegyet megspóroltuk és sokkal érdekesebb is volt az út így.

 

Stoppal nyakatokba venni a világot nem kis vállalkozás. Csak akkor válasszátok ezt az utazási formát, ha nagyon sok időtök van. Külföldre kettő, de inkább három hétnél rövidebb időre stoppal nem érdemes indulni. Nyilván nem lehet szó szállásfoglalásról és semmilyen időhöz kötött programról, hiszen a szerencsén múlik, hogy hova mennyi idő alatt értek el.

Biztos, hogy Magyarországot könnyen be lehet járni stoppal. Nagy távolságok nincsenek, a nyelvi nehézségeitek sem lesznek - bárhova könnyen, gyorsan eljuthattok.
Érdekesebb kérdés a külföldi stoppolás!

 

Hasznos tudnivalók, tanácsok
-Európa szerte tilos autópályákon stoppolni. Ez azt jelenti, hogy ott nem állhatok ki az út szélére, ne próbálkozzatok, mert akár rendőrőrsön is találhatjátok magatokat.
Stoppolni Európa szerte benzinkutaknál és pihenőhelyeken szokás. Egyszerűen odamentek az autópálya menetén lévő benzinkútnál valakihez és kedvesen megkérdezitek, hogy merre megy és elvinne - e. Hatásos módszer, hiszen a szemetekbe nemet mondani rosszabb, mint nem megállni.
-Szerezzetek be egy jó autós térképet, amin a pihenők is fel vannak tüntetve.
-Ha többen vagytok akkor is legfeljebb ketten próbálkozzatok egy autósnál.
-Nehezebben vesznek föl városközpontokban, jobb a kivezető utak elején próbálkozni. Ilyenkor érdemes felugrani egy buszra és azzal kijutni a városhatárra, sok időt spórolhattok.
-Próbáljatok meg mindig a lehető legtisztább ruhátokban, rendezett külsővel stoppolni - lehet furcsán hangzik, de ez a második héten már nem is olyan könnyű.
-Legyetek kedvesek és beszélgessetek. Vagy maradjatok csöndben, ahogy a vezetőnek jobb, nehogy hamarabb kirakjon.
- A csomagotokat nyugodtan berakhatjátok a csomagtartóba, nem valószínű, hogy bárki elhajtana a szennyesetekkel. Persze pénzt, iratokat azért mindig tartsatok magatoknál!

Stopposok tapasztalata alapján:
Igen:

Németország - egyszerű dolgotok lesz. Szívesen felvesznek, gyorsan lehet haladni.
Anglia - talán még Németországnál is jobb ott a stoppolási helyzet.
Finnország - szívesen felvesznek, de bizonyos utakon csak reggel és estefelé nagy a forgalom, napközben viszont elvétve jár arra autó.
Franciaország- autópályákon nem lesz probléma, nehezebb az ügy kisebb utakon.
Görögország- sima ügy, csak győzzetek kapaszkodni a temperamentumos görög sofőr mellett.
Portugália- szomszédjával ellentétben abszolút lehet stoppal közlekedni.
Románia - felvesznek mindenkit szívesen, de ott szokás a benzinért fizetni valamennyit. Minden esetben ajánljatok fel pénzt a sofőrnek!
Törökország - nyugodtan nekivághattok stoppal, bár nyelvi nehézségeitek lesznek.
Skandinávia - itt is elég a hüvelykujjatok.

Inkább nem:
Ausztria - nehéz ügy. Bécs felé érdemes indulni - Salzburg-München-Karlsruhe-vonal kipróbált és biztosan működni fog.
Dánia - nehéz az előrejutás!
Spanyolország - a spanyolok nem nagyon állnak meg stopposoknak. Legtöbbször turisták mentik meg az út szélén kornyadozókat.
Svájc - itt sem a stoppolás a legcélravezetőbb közlekedési mód.
Horvátország - a déli része és a szigeteken hamar felveszik az embert, de északon előfordul, hogy szinte ítéletnapig állhattok az út szélén.
Olaszország - saját tapasztalatom alapján sorolom ide. Az olaszok nagyon kedvesek, kérés nélkül többször elvittek, de az út széléről nem vettek fel.

Legyetek körültekintőek a stoppolásnál, egyedül nem biztonságos stoppolni (lányoknak főként!), és ha úgy érzitek, hogy aki megállt abban nem bíztok, inkább találjatok ki valamilyen kifogást, mint hogy ne érezzétek magatokat biztonságban.
Az ember azt kapja vissza a világtól, amivel ő is hozzájárul ahhoz - indulásig ha tudtok, ti is vegyetek fel minél több stoppost, szerencsét hoz! Forrás: sulinet.hu

Stoppolás Magyarországon

A stoppolás annyit jelent, hogy gyalogosan autóút mellett megállva vagy lassan haladva kezünkkel jelezzük az arra haladó autósoknak, hogy vigyenek el bennünket. Sajnos ma már egyre kevesebb stoppolót látni az általános bizalmatlanság miatt, illetve több embernek van saját kocsija.

Mindig olyan helyen stoppoljunk, ahol az esetleg megálló autó könnyedén félre tud állni. Ez nem csak a balesetek megelőzése miatt fontos, hanem tapasztalatok szerint ilyen helyeken nagyobb a megállási hajlandóság is. Sokat segít még, ha jól olvashatóan kiírjuk egy darab lapra, hogy melyik városba igyekszünk

És még egy fontos dolog: hüvelykujjunkkal fölfelé kell jelezni a stoppolási szándékot.